Lelki magasságot és mélységek

Grafoműhely

Grafoműhely

Az élet virága

A grafológia és az energiák

2018. január 22. - Varju Beáta

eletvirag.jpg

 

Megnyíló Életvirágaink

Kézírásunkban energetikai térképként nyomon követhetőek az adott pillanatban ránk jellemző erőviszonyok. Mindannyian az életfeladataink elvégzéséhez szükséges energiakészlethez való hozzáférés lehetőségével érkezünk születésünk pillanatában. Mindennapjainkban a feladat abból áll, hogy képesek legyünk a megfelelő módon gazdálkodni ezzel az erőkészlettel.

Akárcsak a légzés, ez az életfunkció is automatikus lenne abban az esetben, hogy alávetnénk magunkat a szabad áramlásnak. Szervezetünk ugyanis pontosan tudja, hogy mikor mire képes, vagyis önszabályozó módon próbálja „megéletni” velünk az élet pillanatait. Az ember azonban mindig próbál uralkodni a természeten, így azonban szinte észrevétlenül saját magát korlátozza le!

Az energia felvétel- és leadás természetes rendszerét követve, vagyis annak megfelelően létezve a testi funkciók problémamentesen működhetnek. A növény- és állatvilágot megfigyelve láthatjuk, hogy mivel ők nem gondolkodnak, hanem kizárólag az ösztöneiket követik, így náluk nem kap szerepet az akarat. Az a bizonyos szabad akarat, amely az emberiség számára ugyanúgy jelent áldást, mint átkot. Vagyis a polaritást, a választás lehetőségét és szabadságát.

Csecsemő, és az egészen kicsi gyermek szintén az érzései után megy, pontosan tudja – vagyis érzi, hogy az adott pillanatban mi a legmegfelelőbb a számára, és abba az irányba igyekszik megnyilvánulni. Amikor az ember végképp elveszik a határtalan lehetőségekkel kecsegtető, de a valóságban a zsákutcák áthághatatlan falaival lekorlátozott törekvései útvesztőjében, az élet megállj parancsol neki. A saját érdekében. Ez a jelenség depresszió néven is ismert. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy nem ismeri ezt a tapasztalatot. A hosszabb – rövidebb ideig tartó mozdulatlanságot mindenki másképpen éli meg.

Azok, akik a leginkább harcos természetűek, a legtöbbször betegség formájában. Annak, aki nagyon erősen akar bizonyítani, az Élet bizonyít. Azt, hogy az ember nem mindenható. Nem látja, mert emberként nem láthatja a magasabb összefüggéseket, célokat, a kapcsolódási pontok szövevényes rendszerét. Egyszerűen nem ez a dolga. Úgy vagyunk felépítve, hogy rendkívül rugalmas módon tudunk alkalmazkodni az adott helyzetekhez a már említett energiarendszer segítségével. A test nem képvisel önálló erőt, energiát felvenni-, gazdálkodni vele- és azt leadni tud.

Akárcsak a pénzbeosztásnál, ami szintén energiagazdálkodás. Az élet materiális pólusa. A szellemi régiókban felvett energiamennyiség áttranszformálódik a testi szintre, és cselekvés formájában nyilvánul meg. Visszakanyarodva energetikai térképünkhöz, a kézírásban ez a folyamat követhető nyomon: Az írás felső zónája – a felső hurkok, a betűk felső részei – a mentális szféra színtereként az energia felvételét jelzik. Az alsó zóna pedig az egyén belső késztetéseit, és megélései mélységeit mutatja. Itt láthatóak azok az elfojtott törekvések is, amelyekre megvan ugyan a belső igény, de megélésük mégis akadályokba ütközik.

Amelyek szintén bennünk vannak. A külvilágban pedig a projekció, vagyis a kivetítések révén jelennek meg. A középső zóna pedig arról informál minket, hogy a fizikai szinten mit kezdünk a rendelkezésünkre álló energiákkal. Energiát azonban nemcsak a felső régiókból, hanem egymástól is kaphatunk, vagy vehetünk el. Ritkán tudatosul bennünk, hogy például a gondolatok milyen nagy mennyiségű energiát képviselnek. A gondolatokkal teremtjük meg a fizikai szintet. Ennek a tudatos felismerése azonban nagy felelősséget ró ránk, hiszen az ellenpólus, a rombolás is először a szellemi szinten születik meg, mielőtt megvalósulna.

A szeretet a legfontosabb éltető erőnk. Ez az egyetlen pótolhatatlan energiaforrás, amely nélkül az Élet nem maradhatna fenn. Ezt mindenki érzi, ezért harcolunk is érte folyamatosan. S az akarat által hajtva időnként elfelejtjük, hogy egyszerűen elegendő befogadni és árasztani. Hiszen áramlik hozzánk folyamatosan, ezért bőségesen adhatunk is belőle. Ha beengedjük, nem fogy el sohasem. Adni azonban csak az tud, aki a befogadásra is képes. Vagyis energiarendszere nyitott.

Nyitott az adott pillanatra, helyzetre, embertársára. A félelem bezárja a kapukat. Ilyenkor energia – vagyis az Élet – se ki, se be -. Az Élet a fogantatással, vagyis a befogadással kezdődik. Miként a föld befogadja a magokat, és megvárja a Természet diktálta megfelelő pillanatot, amikor életet adhat. Nincs tehát más dolgunk, mint éberen figyelni, és a megfelelő pillanatot megérezve pont akkor mozdulni, amikor lehet és kell. Így születik meg a magból az Élet Virága, amely táplálásáról, növekedéséről az Univerzum erői gondoskodnak. Ez a Természet dolga, miként a földi anyáké az Élet továbbadása a befogadás és a feltétlen szeretet által.

VB

 

A bejegyzés trackback címe:

https://grafomuhely.blog.hu/api/trackback/id/tr7413595529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marietta Domokos 2018.01.22. 21:56:11

Minden amit itt kozoltel Beata, nagyon tisztan rezeg bennem is. Bolcsen fejezed ki ami a tapasztalatunk ha komolyan figyelunk eletunk folyamara. Koszonom hogy medosztottad, mert segit felmerni egyes szakaszat az eletemnek es jobban tudok emiatt hozaallni . Koszonom a hogy megosztottad velem, velunk.
süti beállítások módosítása