Régóta foglalkoztat ez a témakör, és nem túlzás azt mondani, hogy az életünkben valójában minden erről szól…
Maradva a „kaptafánál”, elsősorban grafológiai szempontból közelítem meg az érzések ellentmondásos és gyakran rejtélyes világát. A legszemléletesebben a végleteken keresztül lehet megközelíteni az eufóriától kezdve a fájdalmakig tartó érzelmi hullámzások széles skáláját.
Míg az első esetben – a határtalan öröm idején - az érzelmek az „egekbe tartva” koncentrálódnak, addig a fájdalmak vihara képes akár a „pokol mélységébe” is taszítani a földi vándort.
Nagyon gyorsan is megtörténhetnek ezek a hullámzások, de gyakran már előre megérezzük, hogy „valami van a levegőben”.
Meglepődve olvastam a „Wiki”- n, hogy az öröm egy „mentális állapot”, vagyis tudatos szintű megélés… Grafológusként sem tudom ezt „hová tenni”, mint ahogy érző emberként sem… A szellemi szintű érzelmek korát éljük talán, amikor gyakran mondjuk egymásnak, hogy „Mennyire boldog vagyok!”, de közben mit érzünk valójában?!
Az írás- és a rajzok elemzése azonban „fehéren, feketén” rávilágít a valóságra – aminek van, aki örül, és van, aki egyáltalán nem… Megint egy mondás, amelyik nagyon népszerű manapság: „Inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak!” Az indíttatása érthető, azonban ez azt a veszélyt rejti magában, hogy közvetlen környezetünk, szeretteink sem fogják tudni, hogy hogyan is vagyunk - mit érzünk - valójában? Miután a lakásajtónkat becsuktuk magunk után…
Az önáltatásnak is létezik olyan „magasiskolája”, amit kijárva kellően „trendi és letisztult” (de utálom az utóbbi szót, bocs!) képet mutathatunk a külvilág számára. Az elvárásoknak való megfelelés érdekében azután otthon „minden tükör összetörve”, a valóságtól való elrugaszkodás – a menekülés pedig lételemmé válik.
Ideig óráig… mert egy idő után nincs az a mennyiségű (folyamatosan emelt adagban) tudatmódosító, ami le tudja gyűrni a feltörő tudatalatti impulzusait. A „láva”, vagy is az érzelmi cunami pedig a legváratlanabb helyzetekben fog kitörni, rombolva mindent és mindenkit válogatás nélkül.
Mondhatjuk úgy is, hogy az egészséges életösztön „kidobta” (írhatnám csúnyábban is) magából az önmérgezés gyilkos energiáit. Általában az éppen "rosszkor, rossz helyen lévő" ártatlan halandóra, pontosabban embertársunkra... Ennek mértéke szintén széles spektrumú: kiabálás, veszekedés, destruktív magatartás, vagy akár betegség formájában ölt testet – annak érdekében, hogy kénytelenek legyük foglalkozni végre vele.
Megelőzésképpen - ha nyakon akarjuk csípni lelkivilágunk aktuális rejtett állapotát - nézzünk utána a saját írásunkban a következőknek:
5 grafológiai jel
- Jobbra-balra dülöngélnek a betűink: Minél nagyobb mértékben, annak nagyobb érzelmi viharok dúlnak a lélek mélyén.
- Az „o” – betűk túl nagyok (pufik), vagy éppen túl kicsik (összementek): nagyon szeretnél bizonyítani, megfelelni a külvilágnak, de nem érzed magad elég értékesnek, ezért inkább szélmalomharc lesz belőle.
- Az alsó zónák (pl. „g” – betű hurka) szintén túl nagyok, vagy túl kicsik (nincs hurok): A hosszú hurok mély érzelmeket takar, a hurok pedig azt mutatja, hogy ebből mennyit élsz meg. A végvonala iránya szerint ezeket magadban tartod (balra mutat), vagy kifejezed a külvilág számára (jobbra tart).
- A szavak közötti távolság túl nagy: bizalmatlan vagy, ezért távolságot tartasz a többiektől. Akár be is zárkózhatsz, ha ez a táv túl nagy.
- A „j” – betű árulkodik arról, hogyan érzed magad valójában: A hosszú és hurkos alsó rész, jobbra tartó végvonallal jó közérzetet tükröz. Ha azonban a hurok túl "pufi" - akkor csak nagyon szeretnéd magad jól érezni...
A két írásminta példaként két szélsőséges megnyilvánulást tükröz: Az egyik túláradó érzelmekkel van tele, a másik éppen ellenkezőleg, nagyon visszafogott. persze, az sem ritka, hogy ezek a jelek vegyesen vannak jelen - éppen ez a hullámzások oka.
Kitalálod, hogy melyikben melyik véglet van túlsúlyban?
Nálad mi most a helyzet, hol állsz éppen az „ érzelmi hullámgörbén”?
Nézd meg a saját írásodban, hogy nálad mi a valós(!) helyzet ezen a téren! „Bátraké a szerencse!” Ha adsz magadnak időt arra, hogy „önként” alámerülj a saját világod rejtelmeibe, akkor nem kerülsz olyan helyzetbe, hogy miközben az önáltatás rózsaszín felhőjén ücsörögsz, a következő pillanatban „megdördül az ég”, és ijedten lepottyansz a földi realitások sokszínű világába.
Ha nem vagy elégedett a „látott eredménnyel” akkor kövesd és alkalmazd bátran a Grafoterápia tanácsait!
Ha érdekel, hogy mit lát egy grafológus az írásodban, és a rajzodban - akkor kérj egy elemzést, vagy tedd fel a kérdéseidet!
Szeretnéd Te is meglátni az írásokban és a rajzokban a titkok megfejtését?
Most erre is lehetőséged nyílik...
Vegyél részt a Grafoműhely ősszel kezdődő online tanfolyamain!
