A sokoldalúság elsősorban az összetett és színes személyiségeket jellemzi, de mindenkinek lehetnek különböző „arcai”, amelyeket az adott helyzetekben „felvesz”. Addig, amíg a valós érzelmek kifejezésére használjuk a mimika adta lehetőségeket – hitelesek lehetünk. Amikor azonban ennek az arcnak a változásai hirtelen teljesen különböző lelkiállapotokat tükröznek - megszólalhat egy „vészcsengő”.

Mi lehet az oka a gyökeres – és gyakran félelmetesnek tűnő - változásoknak? A régi „pálfordulat” szavunk jól szemlélteti ezt a jelenséget. A grafológus ebben az esetben segítségül hívja az adott személy írásmintáját, amely jól tükrözi a személyiség mélyén rejlő helyzetet és „gócpontokat”. Az energiaáramlás valahol megrekedt, és blokkokat képez – ez jól látható, de a kiváltó okok megtalálása már nehezebb feladat. 

Magunkon is észrevehetünk ilyen változásokat, de sokkal szembeötlőbb, ha a társunknál, vagy a környezetünkben élőknél tapasztaljuk meg ezt az általában kellemetlen hatást. Persze, olyan is előfordul, hogy „borúra derűként” elillan a rosszkedv és felsüt a mosoly. Sajnos azonban inkább ennek az ellenkezője tud nagyon „ütős” lenni - szó szerint szíven ütő: Amikor az eddig kedves és szeretetteljes légkör hirtelen megváltozik, beborul az ég, hideg eső zúdul a nyakunkba. …és nincs nálunk esernyő – hiszen az imént még sütött a nap…

Hogyan lehet erre felkészülni, és jól kezelni az ilyen helyzeteket? Sírás nélkül persze – vagy ez elkerülhetetlen? Milyen figyelmeztető jelek vannak, amelyeket ha időben észreveszünk, akkor akár még a korrekció lehetősége is rendelkezésünkre áll? Mint amikor az „éles kanyar” táblát meglátva rendelkezésünkre áll a fékezés és az irányváltás lehetősége!

Figyelmeztető jelek a viselkedésben és az írásmintában:

- Felfújt oválok: erős önigazolási vágy, ha felemelkedik az alapvonalról: bizonyítási kényszer.

- A hitelesség, és önmaga felvállalásának hiánya: Hiányzó, vagy olvashatatlan aláírás, írás.

- Az alsó zóna szublimál (nincs hurok, pl. „g”- betűnél): Nem vállalja fel az érzelmeit, nem mutatja ki azokat és nem is beszél őszintén róluk – sőt önmaga sincs tisztában velük! A „túlélés” érdekében nem akar találkozni a múlt, vagy a feledés homályába veszett érzéseivel – ezek azonban hozzá tartoznak, majd személyiségének, énjének fontos, sőt alapvető részei.

- „Gy”- betű: A „g” – betű nincs összekötve az „y” – nal, hiányoznak az alsó zónás hurkok: Nincs érzelmi kapcsolat a partnerek között.

- „j” – betű felfújt hurokkal: El akarja hitetni a külvilággal (és saját magával), hogy nagyon jól érzi magát.

- „t” – betű: szöges áthúzás hosszú, szúrós végvonallal: öntörvényű döntések.

- Elfonalasodó betűk: Menekülés, az őszinteség hiánya.   

- Kötetlen írás, nagy betű- és szótávolságokkal: Kötődési nehézségek, erős zárkózottság.

- Összeolvadó betűk, kötővonalak nélkül: túlzott ragaszkodás, függőség.

Arcok és álarcok

A legnehezebb esettel akkor van dolgunk, ha mindezek többféle változatban is megtalálhatóak egy íráson belül. Pl. Az „o”-betű egyszer kicsi, máskor nagy; a betűk egyszer jobbra dőlnek, máskor balra; át van húzva a „t” – betű, vagy nincs áthúzva; a „g” – betű hurka egyszer kicsi, máskor nagy… Ilyenkor igazi kaméleonnal van dolgunk, aki az aktuális érzéseinek megfelelően váltogatja a szerepeit, az álarcait. Valóban, az ő bőrében sem lehet kellemes élni, de változtatni csak a saját hozzáállásunkon, választásinkon tudunk: Szélmalomharc (reménytelen „megmentő” szerep), vagy nyúlcipő („önmentés”)?

Hol vannak ezekben a helyzetekben az „átjárók”, vagy a hidak – amelyeknek mindig kell lenniük?

Ha ezeknek a jellemzőknek nagy része megtalálható a partnered írásmintájában, akkor ne magadat hibáztasd a kapcsolat kudarcaiért, hanem… csak keresd meg a kabátodat a fogason és indulj tovább, amíg még van erőd hozzá!

Ha a saját írásodban fedezed fel a jeleket, akkor pedig főnixmadárként indulj el az önismeret útján, hogy találkozhass végre Önmagaddal! 

 Varju Beáta grafológus

GrafoMűhely