Vándordal   Siratni a sosemvoltot, Bámulni a rég szertefoszlott pillanatot, Várni arra, ami nem jön el, arra, aki nem jön el…   Mit ér az érzés, ha csak elsuhan, mit ér az illat, ami csak emlék már, mit az összetört együtt-lét? mit az elhalványult mosoly? Mit ér az út, ha nincs…

Elindulunk vándorútra, hogy ráleljünk a csillagútra... Ami nem más, mint az az ösvény, amelyen járva eljuthatunk a sorsunkat felvállalva önmagunk belső világába.